minden ami kocsi
a kocsik a legjobbak
A román személyautó-gyártás első szériagyártású modellje a Dacia 1100 volt, 1967 augusztusától. A francia Renault céggel kötött megállapodás alapján épült gyárban (Uz ina de Autoturisme, Piteşti-Colibaşi) két modell gyártása kezdődött meg: az egyik a Renault 8 modellen, a másik a Renault 12 modellen alapult. Ez a megállapodás a szocialista országok által kötött licenc-szerződések közül az egyik legsikeresebbnek tekinthető, mivel a Dacia 1300 jelű modell gyártása 1969-ben korábban kezdődött meg, mint a Renault saját termelése. Az elsőkerék-hajtású, akkoriban igen korszerű gépkocsit négyhengeres, felülszelepelt (OHV), 1289 cm³-es lökettérfogatú soros motor hajtotta; a legnagyobb motorteljesítmény 5250 1/min fordulatszámon 39,7 kW (54 DIN-LE) volt, míg a végsebesség 145 km/h.
A márka történte 1898-ban kezdődött, amikor az Eisenachi Autógyár Automobilwerk Eisenach először nevezte így egyik modelljét, amely ezen a néven 1904-ig készült. 1930-ban az Austin 7 egyik licencének a sportváltozata neveként ismét megjelent a név.
1956-ban a VEB Automobilwerk Eisenach az IFA F9 autó alapjaira épülő új autó neveként kelt újra életre. Az első modell a 311-es (nagykerekű, 15 collos) típus 1965-ig készült nagy sikerrel, köztük olyan változatokkal, mint a kétüléses 313-1 Sport, amelyből Magyarországra összesen néhány darab került, elsősorban színészekhez (pl.:Kazal Lászlónak volt egy). 1962-ben a motort 900-ról 1000 köbcentisre cserélték, ami a 37 helyett 45 lóerőt tudott. A legnagyobb újdonságnak az addigi termoszifon-rendszerű (a meleg és hideg víz fajsúlykülönbségén alapuló) hűtés átépítése volt szivattyúsra, melynek köszönhetően a hűtővíz ritkábban forrt fel (a szivattyús hűtőt már a 313-1 Sporton is alkalmazták, de más formában). A típusjelzés körül ekkor némi kavarodás tapasztalható, a motort már 312-esnek, belső dokumentációban az autót is 312-esnek jelölték, egy darabig azonban Wartburg 1000 néven forgalmazták. 1965-re elkészült egy új, tekercsrugós, lágyabb futómű, de ekkorra még az új karosszéria nem jelent meg. Az 1965 utáni (kiskerekű, 13 collos) autók 312-1 változatként ismertek.
1966-ban jelent meg a "kocka" Wartburg, először 1000-es, majd 353-as típusjelzéssel, bár a kombi és "Camping" változatok egy darabig még a régi, "púpos" kivitelben készültek. Az autón ezután már csak kisebb fejlesztések következtek, 1975-től a "353W" (Weiterentwicklung, továbbfejlesztés) már 50 lóerőt tudott, kormányváltós mellett padlóváltós is lett, elöl tárcsafékek lassították, a hátsó fékkörbe pedig terhelésfüggő fékerőszabályzó került. Az addig alkalmazott dinamót generátorral váltották fel. 1985-ben a DKW-örökségként a motor mögé épített hűtőt a motor elé helyezték át és a vízpumpatengelyre mereven szerelt ventillátort villanymotoros, hőkapcsolós váltotta. A kétütemű Wartburg 353-ast egészen 1989-ig gyártották.
1989-től készült négyütemű motorral egy továbbfejlesztett változat, Wartburg 1.3 néven, Volkswagen Polo motorral, egészen 1991-ig, amikor a gyártás megszűnt. A gyárat az Opel vásárolta meg.
A márkát 1913-ban Lionel Martin és Robert Bamford alapította. Autógyártás volt a profiljuk, s első kocsijukkal rögtön be is neveztek egy hegyi versenyre. A hegy neve Aston volt, a versenyt megnyerték, s nagy örömükben át is keresztelték a vállalatot Aston Martinra.
Pusztán versenyzésből azonban már abban az időben sem lehetett megélni, ezért megpróbálták meglovagolni a sikert, s 1915-ben értékesítették is első utcai autójukat. A versenygépek fejlesztése persze ekkor sem állt le, s a 1920-as évek elején elkészült az első igazán ütőképes Aston Martin versenykocsi. Akkoriban főleg Franciaországban pezsgett az autóverseny-élet, s az Aston Martin rendszeresen részt is vett a kontinensen a gallok viadalain: indultak a híres Le Mans-i 24 órás futamokon is, ám a győzelmekre az első években még várni kellett. A versenyeken elért (rész)sikerek és az Aston Martinok derék helytállása nem maradt észrevétlen, s lassan felfutott az értékesítés és ezzel a kocsigyártás is: 1937-ben egyetlen év alatt 140 kocsit adtak el. Ez volt egyébként a legeredményesebb év a háború előtti időszakban. 1939-ben ismét nagy feltűnést keltett a kis angol cég, mert elkészült az Atom nevű avantgarde vonalvezetésű prototípus, amely jócskán megelőzte korát, hiszen a karosszéria fedőelemeit térvázra csavarozták, a felfüggesztés pedig független volt.
A Bentley Motors Limited egy 1919.-ben alapított angol autógyár, mely elsősorban luxusautók gyártásával foglalkozik.
Az 1920-as években "mindössze" a gazdag és kalandvágyó fiatal férfiak érdeklődését keltette fel a Bentley márka, akik akkor egyelőre csak kedvtelésből, ám egyre eredményesebben versenyeztek. A jómódú amatőröket a köznyelv lassan csak Bentley-fiúkként kezdte emlegetni. Később, az 1930-as években a Rolls-Royce megvásárolta a márkát, s ennek következtében a teljesítmény és a sebesség mellett a stílus és az elegancia is felkerültek a Bentley-k jellemzőinek listájára.
Páratlan erejükből kifolyólag (a Le Mans-i versenyt hatszor nyerte Bentley-modell: 1924, 1927, 1928, 1929, 1930 és 2003) a Bentley-k önbizalmat sugároznak, de csak olyan kifinomult stílusban, ahogy az egy angol úrhoz illik. Hosszú munkaórák eredményeképpen készülnek el a crewe-i gyárban, s az alkalmazottak minden egyes darabot olyan műgonddal és precizitással készítenek el, mintha az a saját autójukba készülne. A Bentley további büszkesége a már-már legendás, V8-as motorja, ami 2009-ben ünnepelte bevezetésének 50. évfordulóját. Noha a modell azóta számos fejlesztésen ment keresztül, az alapok a mai napig változatlanok.
A populáris kultúrában számtalanszor jelent meg ez az autómárka, többek között maga James Bond is a Bentley-k elkötelezett híve… Az ismertebb Bentley tulajdonosok közé tartoznak még: II. Erzsébet brit királynő, Ralph Lauren, Mike Tyson, Shaquille ONeal, Jay-Z, Lawrence Ellison (Oracle-alapító).
A Jetcar egy kicsi, kétüléses autó, a Jetcar Zukunftsfahrzeug (=„a jövő autója”) egy kisméretű, német autómárka egyetlen modellje.
Az autó érdekessége, hogy két ülése egymás mögött található. A jármű fő vonzereje az alacsony fogyasztás (3 l/100 km alatti), melyet a kis tömegnek (700 kg alatti) és az áramvonalas karosszériának köszönhet. A cég a rendhagyó koncepció sikerét látva kabrió változatot is tervez. A Jetcar a nevét onnan kapta, hogy a vezetőhely pilótafülkékhez hasonló.
A Chrysler Corporation egy amerikai autógyártó volt, 1925 és 1998 között önállóan működött. 1998-ban a Chrysler a leányvállalataival együtt összeolvadt német Daimler-Benz csoporttal és az új szervezet a DaimlerChrysler nevet választotta. Története során a Chrysler a Forddal és a General Motors-szal együtt volt az USA három legjelentősebb autógyártója közül a legkisebb, bár 2007 januárjában az amerikai piacon a DaimlerChrysler (a luxuskategóriás Mercedes és Maybach típusokat kivéve) több járművet értékesített, mint a hagyományosan második helyet elérő Ford. A cégcsoport ugyanakkor a Toyotánál alacsonyabb eladásokat produkált.
Magyarországon legnépszerűbb modellje az Ausztriában is gyártott Chrysler Voyager.
2007. május 14-én a DaimlerChrylser AG bejelentette, hogy a Chrysler 80,1%-át eladja a Cerberus Capital Management, L.P. amerikai befektetési társaságnak.[1] A 2007. augusztus 3-án lezárult tranzakció végére a Chrysler cégneve Chrysler LLC lett. Ekkor mutatták be a cég régi-új logóját is, amely visszatért a Chrysler hagyományos ötágú csillagához.
Miután a gazdasági világválság hatására a Chrysler 2008 végén és 2009 elején hatalmas veszteségeket szenvedett el, 2009. április 27-én a Daimler AG megállapodott a Cerberusszal, hogy átengedi megmaradt 19,9%-os részesedését a befektetési alapnak, és befizet 600 millió dollárt a Chrysler nyugdíjalapjába. Három nappal később, 2009. április 30-án a Chrysler csődöt jelentett az amerikai szövetségi csődtörvény 11. szakasza alapján. Ez a típusú csődeljárás lehetővé teszi a cég reorganizációját, és tipikusan nem jár a cég felszámolásával. Ezzel egyidejűleg a cég bejelentette, hogy partneri kapcsolatra lép az olasz Fiat céggel
1901-ben John Francis Dodge és fivére, Horace Elgin Dodge átköltöztette a Dodge Brothers Bicycle & Machine Factory kerékpárgyárat a michigani Detroitba, az amerikai autóipar későbbi fővárosába. A fivérek csapágyaira nagy szüksége volt a gyerekcipőben járó autóiparnak, és a Dodge-testvérek egy pár korai Oldsmobile alkatrészének tervezésében is részt vett.
1902-ben a Dodge Brotherst felkereste Henry Ford, aki egy saját autógyár megalapításához keresett finanszírozási segítséget. A Dodge-fivérek segédletével Ford megalapította a Ford Motor Company-t, és a Dodge Brothers alkatrészeket gyártott a Fordnak.
1914-ben a fivérek megalapították a saját autógyárukat, amelynek a Dodge Brothers Motor Vehicle Company nevet adták. Az első ötven autószalont több száz jelentkezőből választották ki – ezek némelyike a mai napig is Dodge-kereskedésként működik. 1917-ben a Dodge Brothers az amerikai hadsereg számára kezdett teherautókat építeni, mely tevékenységet az első világháború után is folytatták, immáron civil megrendelők számára.
1925-ben a Dodge Brothers Company-t 148 millió dollárért felvásárolta a Dillon, Read & Company amerikai befektetési bank. A vételár az addigi legmagasabb készpénzes tranzakció volt. A Dillon Read 1928. július 31-én a Dodge-ot eladta a Chrysler Corporation-nak.
A Chrysler az 1960-as évek végén felvásárolta a brit Rootes Group-ot, a francia Simcát és a spanyol Barreirost és így létrehozta a Chrysler Europe-ot. A Dodge márkát a Rootes Group Commer és Karrier márkájú könnyű teherautóin kezdték el használni, valamint a Simca 1100 furgon és pickup változatain és a spanyol gyártmányú nehéz teherautókon. Leggyakrabban a Dodge 50-es sorozatát (később Renault 50-es sorozat) használták, katonai és civil célokra, bár ezek csak nagy ritkán jutottak ki az Egyesült Királyságból. A spanyol építésű nehezebb 300-as sorozat darabjait 4x2-es, 6x4-es, 8x2-es és 8x4-es meghajtással készítették. Exportpiacokra a Fargo vagy a DeSoto márkákkal látták el.
A Chrysler Europe 1977-ben megszűnt, maradványait a Peugeot vette meg. A Dodge spanyol és brit teherautógyárai hamarosan a Renault teherautórészlegéhez kerültek, amely az 1980-as évekig a saját márkájával látta el e típusokat. Idővel azonban a brit gyárak Renault motorokat, míg a spanyolok Renault teherautókat kezdtek el gyártani. A Dodge csak a 2000-es években jutott vissza Nagy-Britanniába, amikor a Dodge Neon (Chrysler Neon néven) megjelent a piacon.
A Dodge a stuttgarti központú DaimlerChrysler egyik divíziója. 2005-re a Dodge nagyrészt az amerikai piacon árult könnyű és sport teherautóiról volt híres. (Az amerikai környezetvédelmi hatóság, az EPA a könnyű teherautókat nem kötelezi ugyanazon szennyezőanyag-kibocsátási és üzemanyag-fogyasztási korlátok betartására, mint a személyautókat, így az Egyesült Államokban e kibúvó miatt a világon máshol nem tapasztalt mértékben népszerűek ezek a járművek, személyautók helyett is használják.) A Dodge 2005-ös bevételéne 78%-a származott a teherautók eladásából. A Dodge ezt az arányt az új Dodge Charger LX és Dodge Challenger bevezetésével kívánja lejjebb szorítani.
A Dodge márkát 2006-ban vezették be újra Európában. Jelenleg a Dodge Viper SRT-10, a Dodge Ram és a Dodge Caliber kapható a Dodge márkanév alatt egyes európai országokban. 2007 közepére tervezik a Dodge Nitro és a Dodge Avenger bevezetését.
A század elejétől fogva az amerikai ipar egyet jelent a Ford névvel. A Ford gyár az alapítás idején egy átalakított kis detroiti vagongyárat jelentett 10 fő alkalmazottal.
Henry Ford irányításával az első 15 hónapban 1700 autó hagyta el a gyárat. A gépkocsik 1903 és 1908 között az ábécé első 19 betűjét viselték. A korai gyártmányok közül az első sikeres modell az "N-modell" volt, mely egy kicsi és könnyű négyhengeres autó volt és 500 dollárért árulták. Az 1908-as év folyamán aztán megjelent a legendás "T-modell", melyből az elkövetkező tizenkilenc évben több mint 15 millió darabot adtak el. Amerika nem kevesebbet köszönhetett a "T-modellnek", mint azt, hogy elindulhatott a városiasodás útján.
Az első Ford gépkocsit egy chicagói fogorvos, egy bizonyos Mr. Pfennig vásárolta. Ezzel a Ford megtette az első lépést, hogy a világ egyik vezető autógyártójává nője ki magát. 1914-re már minden második autó a Ford gyárból került ki. A fokozatos növekedés külföldi terjeszkedést tett szükségessé. A Ford Motor Company az első külföldi gyárat Kanadában, Walkerville-ben alapította. A Ford autók az autópiac minden kategóriájában uralták a piacot. Az első komolyabb európai megjelenést az 1931-ben, Kölnben megnyitott gyár jelentette.
1942-ben a Ford Motor Company is, mint minden más amerikai gyár a haditermelésre állt át. A háborús termelési program eredményeként a gyár több mint 8000 bombázó repülőgépet, 5700 repülőmotort és mintegy 250 ezer dzsipet, tankot és más háborús gépet szállított az Egyesült Államok hadseregének.
Szavazás